|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 135 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 ... 121-135 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Gligor László Róbert 1999. január 21.Alsócsernáton és Érmihályfalva után Nyárádszereda lesz a következő, jan. 23-án tartandó RMDSZ fórum színhelye. Kolcsár Sándor, a Maros megyei RMDSZ elnöke bízik a fórum sikerében. A polgári fórumon jelen lesz Tőkés László református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, és számítanak Markó Béla részvételére is (a szeredai választmánynak sikerült elérni, hogy két év után, december elején Markó Béla helyi lakossági fórumon vegyen részt, de Tőkés Lászlóval egy asztalhoz ültetni, ez már nekik sem sikerült). Nyárádszeredán délelőtt 10 órakor kezdődik a fórum egy rövid áhítattal, majd az RMDSZ aktuálpolitikájáról szóló előadásokat tartanak ifj. Toró T. Tibor, Kónya-Hamar Sándor, Bíró István, ezt követi a tulajdonképpeni vitafórum és egy esetleges javaslat megfogalmazása. A szervezők számítanak a Székelyföld, a Partium és a szórványmagyarság képviseletére. /Gligor Róbert László: Ismét lesz fórum. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 21./2001. szeptember 4.Augusztus elején immár ötödik alkalommal rendezte meg az Észak-Bácskai Magyar Pedagógusok Szövetsége Szabadkán a Nyári Akadémiát, a pedagógusok hagyományos nyári továbbképző tanfolyamát. Idén 24 erdélyi pedagógus kapott meghívót a délvidéki kollegáktól, azonban a jelentkezőknek csupán egyharmada utazott el Jugoszláviába. Az egyhetes programot a szabadkai városháza dísztermében Király Veronka, az ÉBMPSZ elnöke és Kasza József VMSZ-elnök, jelenleg köztársasági miniszterelnök-helyettes nyitotta meg. Az előadások közül a legérdekesebb az első vajdasági magyar oktató-CD bemutatása volt, melynek anyagát Pintér M. Edit szabadkai középiskolai magyartanár szerkesztette (megjelentette a helyi Zenith Műhely), és amely rendkívül érdekes módon ismerteti meg a diákokkal (de nem csak velük) a világirodalmat Homérosztól Molière-ig, a magyar irodalmat az ősköltészettől Pilinszky Jánosig, valamint felsorakoztatja a tegnapi és mai vajdasági magyar irodalom jeles képviselőit is. /Gligor Róbert László: Erdélyiek a Vajdaságban. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 4./2001. október 16.A mai Nyárádszereda község tizenegy történelmi települését mutatja be az ifjú monográfus, Gligor Róbert László. A községközpont (és a vele egybenőtt Szentanna és Andrásfalva) mellett a közigazgatásilag Szeredához tartozó Demeterfalva, Süketfalva, Székelytompa, Székelysárd, Kisszentlőrinc, Székelymoson, Székelybő, Vece vázlatos múltjával és jelenével ismertet meg az inkább csak füzetnek mondható kiadvány. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 16./2001. november 20.November 10-én ismét ünnepelt Nyomát, a Nyárád menti kis falu. 1996-ban a 400 lelkes település egyharmadát kitevő református közösség avatta fel új templomát, 1997-ben a mintegy 30 fős katolikus közösség vehette használatba a Magyarok Nagyasszonyának ajánlott templomot. Most a megújított unitárius templomában tartottak ünnepi hálaadó istentiszteletet, amelynek keretében Szabó Árpád unitárius püspök hirdette az igét. Az Unitárius Püspökség és az Erdélyi Műemlékvédő Egyesület, valamint az egyházközség összefogásával és az angliai Historical Building Heritage támogatásával felújították a templom tetőszerkezetét és állagmegőrző munkálatokat végeztek a kazettás famennyezeten. A nyomáti templom még az Árpád-ház idején épült. Az ünnepi istentisztelet után a helyi művelődési otthonban a nyomáti fiatalok műsorral lepték meg a közönséget, majd kiállítás nyílt Sándor János székelyszentistváni fafaragó történelmi tárgyú munkáiból. /Gligor Róbert László: Négyszáz éves hit, nyolcszáz éves templom. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 20./2001. december 15.Megjelent a Bekecsalja, a nyárádszeredai Bocskai István Közművelődési Egyesület és Alapítvány, valamint a helyi RMDSZ-szervezet kiadványa VII. évfolyamának 4. száma. Török Elek írt Nyárádgálfalva fél évezredes történetéről, míg Gligor Róbert László a Nyomát közösségének múltjáról és jelenéről. A magyar nyelvű erdélyi mezőgazdasági felsőoktatásról dr. Tamás Lajos és dr. Jakab Sámuel cikkezett. /(lokodi): Bekecsalja. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 15./2003. február 18.Hírlevél címmel jelent meg a Nyárád Kistérségi Fejlesztési Iroda és a Vidéki Információs Központ időszakos kiadványának második száma, Gligor Róbert László a szerkesztője. A Vidéki Információs Központ a múlt évben szelektív hulladékgazdálkodási kampányt is szervezett. A Barátom, a természet című rajzversenyre 160 iskolás adott be pályamunkát. /Hírlevél. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 18./2004. június 16.Hagyományos mesterségeket tanítanak a Maros megyei Jobbágyfalván megszervezendő kézművestáborokban. A nyárádszeredai székhelyű Nyárádmente Kistérségi Fejlesztési Iroda vezetője, Gligor Róbert László munkatársaival együtt már évek óta azon munkálkodik, hogy a régió gazdasági megerősödését elősegítő tevékenységeket indítson útjára. Szász Csaba Levente Jobbágyfalván beindítja a vendégfogadás-üdültetés gyakorlatát. /Bakó Zoltán: Kézművestáborokat szerveznek Jobbágyfalván. = Krónika (Kolozsvár), jún. 16./2004. július 7.Gligor Róbert László A kanyargós Nyárád mentén című kis füzete a Nyárádmente mini bédekkere, a Nyárádmente Kistérségi Társulás kiadásában. A vidék 67 települést és közel 25 ezer lakost számlál. Történelmi emlékek, várak, várromok, régi templomok, kastélyok adják a vidék patináját, a székelyek népi építészete adja a különlegességét. Minden településközpont s minden érdekesebb település sajátossága, természeti- földrajzi, történelmi, művelődéstörténeti, néprajzi jellegzetessége föllelhető a kiadványban, melynek megjelenését az Illyés Közalapítvány is támogatta. /b. d.: Nyárád menti turisztikai kiskalauz. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 7./2005. május 20.A Nyárádmenti Kis Újság, a Nyárádmente Kistérségi Társulás kiadványának első száma 2004 decemberében jelent meg, azóta folyamatosan lát napvilágot. Szerkesztője Gligor Róbert László. A négyoldalas kiadvány a megszűnt Bekecsalja feladatkörét is vállára vette. /(bölöni): Új lap. Nyárádmenti Kis Újság. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 20./2005. július 12.Csíkfalván Balogh István polgármester elmondta, hogy a választáskor az infrastruktúra fejlesztése mellett súlyt helyezett az emberek közötti kapcsolatokra. Az együttműködés eredményességét bizonyítja a néptánccsoport és kórus létrehozása. A 22 tagú kórus tagjai fiatal családosok, a helyi ünnepségeken népdalfeldolgozásokat adnak elő. Nyárádszentmárton művelődési otthonának a tetőzete vált veszélyessé, új gerendákra van szükség. A helyi költségvetésből 300 millió lejt fordítanak erre a célra. A búzaházi kultúrház javítása is fontos, még nem érkezett meg a pénz, így a munkálatokat nem tudták elkezdeni. Csíkfalván új épületet emelnek, amelynek egyik szárnya polgármesteri hivatal lesz, a másikban a művelődési otthon kap helyet, s itt lesz a községi könyvtár is. Vadadon elemi iskola és óvoda működik. Pályázatot nyújtottak be, hogy Csíkfalván tornatermet építsenek. A községben soha nem volt tornaterem. Az új létesítmény az iskola udvarán lesz. Gligor Róbert László 2004. szeptember elsejétől a Csíkfalvi Polgármesteri Hivatal pályázati felelőse, s a Községi Hírlevél egyszemélyes szerkesztősége. A négyoldalas lapocska kéthavonta jelenik meg, eddig négy szám látott napvilágot, amely magyar nyelven tartalmazza a közérdekű információkat. Jobbágyfalván épül az új óvoda, 2-3 év múlva lesz kész. /Nagy Annamária: Csíkfalvi vendégoldal. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 12./2006. február 18.A Tündér Ilona vendégház 2004 óta várja a látogatókat Csíkfalvára. A Nyárádmenti Kistérségi Társulás támogatásával mára egy kézművescsűr is elkészült az épület mellé. A kézművescsűr egy nagyobb projekt része – tájékoztatott Gligor Róbert László projektmenedzser. Megvalósítását az Illyés Közalapítvány támogatta. /Mészely Réka: Tündér Ilona várja vendégeit. Kézművescsűr Csíkfalván. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 18./2007. október 18.Október 14-én, vasárnap az alig 170 lakost számláló Nyárádszentimre faluban felavatták az államalapító István király és Gizella királyné fiatalon elhunyt fiának, Szent Imrének a mellszobrát. Az eseményen részt vett Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a rendezvényt kezdeményező Szent Imre Millenniumi Emlékbizottság elnöke, Lokodi Edit, a Maros megyei tanács elnöke, továbbá több, határon innen és túli, Szent Imre nevét viselő település képviselője, a falu lakói mellett. Erdélyben a Hargita megyei Csíkszentimre után került sor a mostani, nyárádszentimrei ünnepségre, amelyet Székelybere polgármesteri hivatala és a helybéli református egyházközség szervezett. Gligor Róbert alapos helytörténeti ismertetőt tartott, amiből kiderült, hogy a legenda szerint Nyárádszentimre első lakóit még Szent László király telepítette be. A 13. században épített templomot Szent Imre hercegnek ajánlották fel, így erről kapta a település a nevét, amely már a 14. századi pápai tizedjegyzékben S. Emerico néven szerepel. A Szent Imre Millenniumi Emlékbizottság minden Szent Imre nevet viselő faluban elhelyez egy-egy szobrot. – Az emlékbizottság azáltal, hogy a Szent Imre nevet viselő határon innen és túli településeknek egy-egy szobrot ajándékozott, egy látható erőteret alakított ki, amely összefogja nemzetközösségünk tagjait és cselekvésre ösztönzi őket, úgy, ahogy intelmeiben Szent István is fiát a hit megtartására, nemes tettek felvállalására tanította. Ma a megtartó, otthont teremtő erőt a megvalósíthatósági tanulmányok készítése, a gyakorlatba ültetett programok jelentik, amelyekhez szükség van az összetartásra az egységes Európában – mondta Lezsák Sándor, s megígérte, felkarolják a kicsiny nyárádmenti települést is. /Vajda György: Szent Imre-szobrot avattak. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 18./2008. augusztus 6.A Székelybőért Egyesület augusztus 2-ára falutalálkozót szervezett. A százlelkes településként ismert Székelybő ismét benépesedett. A falutalálkozó a csíkfalvi Kilyén Domokos által faragott székely kapu felszentelésével kezdődött, a református templom udvarának bejáratánál, majd Kilyén Ilka színművész szavalt. A hálaadó ökumenikus istentisztelet után a háborúban elesettek emlékművénél Simon János nyugalmazott ezredes mondott beszédet. Falumúzeumot avattak. Szente Kinga, a Székelybőért Egyesület elnöke elmondta, a télen felhívást intéztek a falu lakosságához, hogy a kultúrotthon egyik üres termébe gyűjtsék össze a régi tárgyakat, eszközöket, szerszámokat, a régi idők tanúit. Vannak a múzeumban varrottasok, költségvetési nyilvántartások is. Amennyiben a Nyárádszereda felé vezető utat sikerülne megjavítani, akkor Székelybő rövid idő alatt bekerülne a közlekedési vérkeringésbe. Székelybőről az öt gyerek Mosonba jár iskolába, román tagozaton tanulnak. Ha lenne egy kisbusz, akkor Nyárád-szeredába járhatnának, magyar tagozatra. A faluban létezik egy 18. századi katolikus műemlék templom, ami veszélyeztetett állapotban van. Délután könyvbemutató volt, Gligor László Róbert Bronzba öntött ima című könyvét Suba Ferenc méltatta. /Kilyén Attila: Megfogyatkozva, de életképesen. Székelybő 675 éve. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 6./2011. július 12.Nagy sikert aratott Verőcén a NyárádmenteHétvégén tartották meg a magyarországi Verőcén az erdélyiek és Erdélyből elszármazottak ötödik világtalálkozóját. Az új elképzelésekkel és szervezőkkel indult nyári fesztivál idei díszvendége a Nyárád mente volt. Az elmúlt hétvégén a Duna-kanyarban, a Vác melletti Verőcén került megrendezésre immár ötödik alkalommal Erdély szerelmeseinek világtalálkozója. Az Erdélyország az én hazám címet viselő nyári fesztivál célja az erdélyiek és az Erdélyből elszármazottak találkozója, az erdélyiség érzésének átélése. Az idei találkozó bőséges programajánlatában érdekes és figyelemfelkeltő kérdések is felvetődtek, mint az erdélyi autonómiatörekvések, a népességcsökkenés, a falu- és nemzetrombolás, valamint a moldovai csángók helyzete. Magyar kultúra és együttlét A Csattogó-völgyben három napon át zajlott a fesztivál. Több helyszínen léptek fel művészek, néptáncosok, előadások és kiállítások sokasága kínált mindenkinek tartalmas szórakozási és ismeretgyűjtési lehetőséget. Mintegy kéttucatnyi sátorban kínáltak erdélyi és magyar portékákat: fűzött gyöngy ékszereket, népviseleti ruházatot, bőrdíszműveket, tűzzománc alkotásokat, népi hangszereket, faragott és kerámia tárgyakat, de bőven akadt válogatnivaló az édességek, könyvstandok, pólók és zászlók között is. Két színpadon, sátrakban, termekben folytak az előadások, kiállítások, fellépések, vetélkedők a magyar kultúra szinte minden területén: irodalom, népzene és néptánc, könyvbemutató, művészeti kiállítások, magyarságismeret, vallás, közoktatás. Reggeltől késő estig szólt a zene, táncházat, sportrendezvényeket, kirándulásokat, koncerteket egyaránt kínáltak a látogatóknak. Bemutatkozott a Nyárád mente is Az idei rendezvény díszvendége a Nyárád mente volt. Számukra külön sátorban biztosítottak bemutatkozási lehetőséget, amellyel élni is tudtak a meghívottak: a Nyárádmente Kistérségi Társulat szervezésében mintegy félszázan utaztak a fesztiválra. Agyagszobrokat, szalmakalapot és –díszeket, faragott tárgyakat, szőtteseket, varrottasokat, faragott székely kaput és népviseletet egyaránt kiállítottak, de az érdeklődőknek szőnyegszövést, fafaragást, gyékény- és háncsfonást, valamint citerazenét is oktattak. A Ki tud többet Erdélyről című vetélkedőt is a Nyárád mentiek háromfős csapata nyerte meg, de a nagyszínpadi bemutatkozásuk is ragyogóan sikerült. A Bekecs néptáncegyüttes szombat este Nyárád menti, vajdaszentiványi, kalotaszegi és cigány táncokkal lépett fel, és olyan fergeteges és osztatlan sikert aratott, amelyet az utána következő Tamás Gábor koncert sem tudott felülmúlni. A siker vasárnapi fellépésükön sem maradt el, a közönség ekkor is hatalmas tapsviharral jutalmazta a bemutatott nyárádselyei és mezőségi táncokat. A hallgatóság jól szórakozott Gyepesi László előadásain is, aki Szélyes Sándor monológjaiból adott elő többször is a színpadokon. Híd szerepe lesz A fesztivál szervezését idéntől a nyárádmenti gyökerekkel rendelkező Ilyés Tamás és Emese vették át, akik a Nyárád mente egyik legszebb turisztikai infrastruktúráját, a Pásztortűz panziót is működtetik. Ilyés Emese szerint szinte egyértelmű, hogy idén ezt a tájegységet hívták meg, de a következőkben mások is számíthatnak bemutatkozási lehetőségre. Úgy érzi, a kezdeti lépések jól sikerültek, jövőre pedig minél több jelentkezőre számítanak. Céljuk, hogy rádöbbenjenek az elszármazott erdélyiek, hogy bőven van még tennivaló a szülőföldön, a rendezvénynek pedig híd szerepet szántak a nemzetrészek között. Ami a Nyárád mentiek bemutatkozását illeti, a szervező házaspár szerint bombasiker volt. Gligor Róbert László. Székelyhon.ro 2012. július 24.Megtöbbszöröződött Kisadorján lakosságaVasárnap falutalálkozót tartottak a Nyárádmente legapróbb településén, Kisadorjánban, amelynek monográfiáját is bemutatták ebből az alkalomból. Néhány órára ötszörösére növekedett a falu lélekszáma, s bár senki nem hitte volna, hogy egyszer ismét megtelhet a templom, ez a csoda megtörtént a hétvégén. A falu maroknyi lakóját, a hazatérőket és vendégeket Csécs Márton marosvásárhelyi segédlelkész köszöntötte az unitárius templomban, és a zsidók babiloni fogságának példázatával kifejtette: az itteniek többségének is idegenben van az otthona, de visszavágyik oda, ahol először érezte a virág, fű, föld illatát, a nap melegét, hallgatta a táncoló bárányok bégetését és mindent, ami az otthont jelenti. A hazatérők a templomban most egy pillanatra tekintetükkel végigsimogatják a roskadzó falakat, a csillagos mennyezetet, míg az átkarolja őket, mint anya a gyermekét. A történelem azon van, hogy felszámoljon egy magyarlakta közösséget, de ha az nem adja fel, hanem álmodik, remél, akkor nem halhat ki. Bár egy világ már letűnt, azért szabad ismét álmodni. Nemcsak a falu határa termékeny, hanem fiai, leányai lelke is, és példák egész sora mutatja, hogy aki kitart, amellett ott van Isten is, hiába kárrog az elmúlást jelző varjúhad. Habár huszonhét év alatt harminckét családfő halt meg, a faluban még van élet, gyermekhang, a határban olyan értékek vannak, amelyek idecsalogatják a turistákat. Kívülállóként a szolgálatot végző lelkész kifejtette azon reményét, hogy a kisadorjániak meghallják a templomi csend szavát, nem adják fel, és a mostani esemény is jó alkalom az egymással és Istennel való találkozásra, az álmodozásra és az élethez szükséges erő keresésére. Kismonográfia a faluról A hétvégi falutalákozó megálmodója és kivitelezője, a Marosvásárhelyen élő Kisadorjáni Szilágyi Domokos könyvbe foglalta a település múltját. Az Itt születtem, ez a hazám című munkát László Márton történész méltatta. A nyolcvanhat éves szerző néhány éve hazatérve olyan élményeket élt át, amelyek arra késztették, hogy elkészítse a falu kismonográfiáját. Ebből megtudhatjuk, hogy a falu már a 12. században létrejött és az Adorján nemzetség ősi fészke volt. De a falu íratlan szabályairól, hagyományairól, egyházi és közösségi életéről, gazdálkodásáról, egykori zenekaráról és a kommunizmus időszakáról egyaránt ízelítőt kapunk. Az anyagot rengeteg fotó illusztrálja, olyan, mint „egy jóalbum”. Azt is megtudjuk belőle, hogyan hallgatták az egyetlen rádióban a lakosok 1940-ben, hogy falujukat a bécsi döntés nyomán Magyarországhoz csatolták, azt is, hogyan készültek a magyar honvédek fogadására, amelyre Nyárádszeredában került sor. Amikor 1944-ben a német hadsereg visszavonult, adorjáni katonák is jelen voltak Nyárádszeredában a Nyárád-híd felrobbantásánál. A falu fénykora a 20. század elejére tehető, még 1941-ben is 140 fő volt a lakossága, ám 1977-ben 103, 1992-ben 68, 2009-ben pedig csupán 20 (!) lakosa volt a Farkasok, Tőkések, Szilágyiak, Adorjániak egykoron virágzó falujának, amelyet Erdély gyümölcsöskertjének is tartottak. Ajándék a szülőfalunak Beszédében Szilágyi Domokos elmondta: 1991 után másodszor szervezték meg a falutalálkozót a barátság, a rokoni kapcsolatok ápolása és a szülőföld szeretetének éreztetése céljából. „Együvé tartozunk, egyek vagyunk” – véli az elszármazott szerző, aki a hétvégi ünnepséget és a monográfiát köszönetnek és búcsúzásnak szánta, mert úgy érzi, az idő eltelt, és a „kaszás” körülötte sündörög. Ezért minden kisadorjáninak és azoknak, akik e faluhoz kötődőnek tartják magukat, egy-egy ajándék példányt nyújtott át. „Legyen a feltámadás napja” Hegedűs Tivadar szentháromsági-kisadorjáni lelkész, házigazda elárulta: az ünnepség megszerveszésére alig tíz napjuk volt, ennek ellenére további találkozók megrendezésére buzdított, amelyek szebbé, tartalmasabbá teszik e közösség napjait. Úgy véli, a hazatérők új erőt, szemléletet is hoznak magukkal, ezért ezek a találkozók a párbeszéd, emlékezés mellett a tervezés, a falu feltámadásának első napjai is lehetnek. A templomi ünnepség után a közösség a helyi világháborús hősök emlékművéhez vonult, ahol koszorúzásra, főhajtásra került sor. Sándor Szilárd volt helyi lelkész szerint minden név egy érzés, de ezeket nemcsak kőbe, hanem szívünk hústábláira is fell kell vésni, mint a szeretet parancsait. Biztos talajon állunk, mert múltunk gyökereivel szívjuk magunkba a hitet és a jövőre tekintünk, és amikor ezen a helyen megállunk, a hősök, a múlt és jövő előtt adózunk, amellyel kitüntetett minket az Isten – fejtette ki a lelkész. Ezután Kossuth-nótákat és a himnuszokat énekelték el, Simon Boglárka többször is szavalt az ünnepség során, ugyanígy Fekete Izabella is. Az ünnepség végén mindenkit Farkas Erzsébet portájára hívtak ebédre, de a faluban további két helyen is asztalt terítettek a hazatérőknek és vendégeknek az adorjániak. Gligor Róbert László Székelyhon.ro 2012. szeptember 24.Kétszáz év után szobrot kapott az angol királynő szépanyjaVasárnap avatták fel a Kis-Küküllő menti település első köztéri szobrát, amely a kisváros kétségtelenül leghíresebb személyiségének állít emléket, a „szülőföldszeretet és szépség nagyasszonyának”, gróf Rhédey Claudiának. Mindezt történt születésének 200. évfordulóján. A kastély udvarán állították fel a grófnő szobrát Az erdőszentgyörgyi Bodor Péter Művelődési Egyesület (BPME), a Százfonat Egyesület, a történelmi egyházak és az önkormányzat, továbbá az Európa a polgárokért program és a Communitas Alapítvány támogatásának köszönhetően ünnepelhettek vasárnap a település első köztéri szobrának avatásán. Rhédey Claudia legjelesebb szülötte a helynek és kultuszát fel is újították, de olyan név is, amelyből Erdőszentgyörgyön valóságos „márkanevet” is kialakítanának. A jelenlegi angol királynő szépanyja születésének kétszázadik évfordulójára nagyszabású rendezvénnyel készült volna a város, de egyelőre csak egy kis részét, a köztéri szobrot sikerült elkészíteni. De ez semmit nem csorbít az elképzelés megvalósításán fáradozók becsületén, sőt megerősíti őket munkájukban. Kétszáz éve lámpás Vasárnap délelőtt ökuménikus istentisztelet keretében emlékeztek az erdőszentgyörgyiek Rhédey Claudiára. Gáspár György református lelkész mint kora legszebb hajadonát és mint Isten hűséges szolgálólányát mutatta be, aki rövid, de beteljesedett élet után oda tért vissza ólomkoporsóban, ahol megkeresztelték és ahol konfirmált. Demeter Erika unitárius lelkész a grófnőt példaként emlegette: az ő tetemét a keresztszüleitől kapott, és az idegen földön mindvégig viselt nyakéke alapján azonosították a múlt században, míg a keresztyén embert a szíve fölött hordozott hite alapján ismerik fel. A grófnő hitével együtt magával vitte szülőfaluját és a Kis-Küküllőt, idegenben is vállalta a szülőföldjét: ez volt az ő otthona és itt talált végső nyugalmat is. Ferencz István plébános előttünk járó lámpásként beszélt a nagyasszonyról, aki ragaszkodott hitéhez, magyarságához, szülőföldjéhez, és kétszáz éve is nekünk világít, példát mutatva. Avatás és koszorúzás Mintegy kétszáz személy jelenlétében leplezték le a „szülőföldszeretet és szépség nagyasszonya”, gróf Rhédey Claudia mellszobrát a Rhédey-kastély udvarán. Az ünnepi szavalatok, a Cantuale énekegyüttes és a méltató beszédek után koszorút helyezett el a Bodor Péter Közművelődési Egyesület, a Százfonat Egyesület, a Szent György Lovagrend, az önkormányzat, a helyi önkormányzat és a szobor készítőjének fia. Ezután a kastély pincéjében megnyitották a marosvásárhelyi Novák József képzőművész kiállítását, amely a mintegy nyolcszáz munkát magában foglaló címeranyag egy részét mutatja be a helyieknek, ezzel mintegy „életet és lelket” adva a már restaurált pincéknek. Egyelőre csak a szobor áll A szoborállítás igénye már a rendszerváltás első éveiben megfogalmazódott a helybéliekben. A gipsz szobrot 1996-ban készítette el a helyi születésű, de Székelyudvarhelyen élt Székely József (1929–2006) képzőművész. Ez éveken át a Rhédey-emlékszobát díszítette, majd átkerült a Rhédey-kastélyba, ennek restaurálása miatt ma az iskolában kap helyet. Tavaly még abban reménykedtek, hogy Claudia születésének 200. évfordulóján ünnepélyes átadásra kerülhet a restaurált műemlék kastély és az udvarát díszítő szobor is. A már egy éve elkészült programtervezet szerint az avatóünnepség három napos lett volna, és többek között történelmi előadásokat, kiállításokat, kastélybált, könyvbemutatókat, szoborállítást és más kulturális eseményeket foglalt volna magába, a meghívottak listáján természetesen szerepelt az angol királyi család, nevezetesen Károly herceg is. A finanszírozás miatt a kastély javítási munkálatai nem a megfelelő ütemben haladtak, így nyilvánvalóvá vált, hogy a programtervezetből csak a szoborállítás válhat megvalósíthatóvá, a többi esemény megszervezésére csak a munkálatok befejezése után kerülhet sor – mondta el Hegyi László volt alpolgármester, a Szent György Lovagrend tagja, a BPME alelnöke. Azt is megtudtuk: a szobor bronz mását Sánta Csaba szovátai képzőművész öntötte meg, a talapzatot a csíkszeredai Dóczy András kőfaragó készítette. Egy perc csenddel Bartos Miklós tanár úr emléke előtt is adóztak a szentgyörgyiek, aki a település múltjának, nevezetességeinek, személyiségeinek felkutatásáért sokat fáradozott, és aki Rhédey Claudia emlékezetét is visszaadta, örökségül hagyta a mai és a következő nemzedékeknek. A grófnő üzenete Ünnepi beszédében Csibi Attila Zoltán polgármester kifejtette: Rhédey Claudia szülőföldszeretete minden ember számára példaértékű. Mindenki büszke, hogy a települést jegyzik az angol királyi családfán, de az erdőszentgyörgyieknek sokkal fontosabb kell legyen az, hogy a grófnő szerette ezt a települést. Az ő üzenete a szülőföld szeretete, az itthonmaradás, az itthon való boldogulás. Olyan otthont kell itt teremtenünk, amelyre büszkék lehetünk. Ugyanilyen fontos ma a nevelés, a hagyományok, a táj szépsége, de olyan szellemiséget és értéket is kell magunk mögött hagynunk, amely biztosítja az utókornak a minőségi megmaradást és a nemzetiség megőrzését. „Álljon ez a szobor minden erdőszentgyörgyinek példaként, olyan példaként, amelyre büszkék lehetünk” – hangsúlyozta a polgármester. Rhédey Klaudia Erdőszentgyörgy nevezetes szülöttei közül kétségkívül a leghíresebb az 1812 szeptemberében született gróf Kisrédei Rhédey Claudia (1812–1841) gróf Rhédey Lászlónak és báró Inczédi Ágnesnek egyetlen felnőttkort megért gyermeke, a mai Windsor-uralkodóház egyik ősanyja, II. Erzsébet angol királynő szépanyja. A szépségéről és okosságáról híres lány tizennyolc éves volt, amikor I. Ferenc császár és magyar királytól a család meghívót kapott, és egy báli szezonra Bécsbe utazott. A bálon Sándor württembergi herceg és Claudia első látásra egymásba szeretett. Sándor Pál Lajos herceg I. Vilmos württembergi király unokafivére volt, aki az ősi Teck hercege címet is viselte. Öt évi várakozást követően 1835. május 2-án házasságot kötöttek. Az életvidám, szeretetre méltó asszony csak hat évig élhetett boldog házasságban. Claudia 1841 szeptemberében férje után utazott Grazba, de az út során életét veszítette, október 1-jén Pettau városában elhunyt. Férje soha nem tudta őt elfeledni, ezt íratta koporsójára: „Az asszonynak, ki nekem mindig örömet, boldogságot adott, szomorúságot, könnyeket csak egyszer életemben, mikor egyedül hagyott.” Claudia utolsó kívánsága szerint holttestét hazaszállították Erdőszentgyörgyre. A grófnőt a Rhédeyek sírkamrájába temették el. A monda szerint bebalzsamozott szívét jóval később, férje halálakor, annak koporsójában helyezték örök nyugalomra. Claudiának és Sándor hercegnek egy fia és két leánya született. Egyetlen fia, Ferenc Teck hercege, királyi családból választott magának feleséget: Mary Adelaide brit hercegnőt. Gyermekeik közül Máriát a yorki herceghez, Györgyhöz adták feleségül, aki 1910-től V. György néven lépett az angol királyi trónra. Rhédey Claudia unokája királyné lett, dédunokái, Edward és VI. György herceg pedig angol király. VI. György idősebbik lánya, Claudia ükunokája, 1952-től II. Erzsébet néven angol királynő. Claudia sírja fölé unokája, Mary Victoria Teck hercegnő 1905 májusában márvány emléktáblát állíttatott. Mária királyné 1935-ben Fülöp Ferenc erdőszentgyörgyi lelkész levelére vizsgálatot rendelt el, utasítva a bukaresti angol követséget, hogy az azonosítást egy szakértői csoporttal végeztesse el Erdőszentgyörgyön. Felnyitották a sírt, elvégezték az azonosítást, ami a koporsóban lévő nyakék alapján megtörtént. Ezt a nyakéket – a legendárium szerint – Rhédey Claudia a konfirmáció alkalmából keresztszüleitől kapta. Miután idegenbe ment férjhez, a nyakéket állandóan hordta, ez emlékeztette szülőföldjére. Az angol trónörökös, Károly herceg már ellátogatott Erdőszentgyörgyre, hogy lerója kései tiszteletét szépanyja nyugvóhelyénél. Erdélyi és magyarországi látogatásai során pedig több alkalommal emlegette, hogy magyar vér is csörgedez ereiben. Az erdőszentgyörgyiek az angol királyi geneológia alapján kiszámították, hogy II. Erzsébet angol királynő ereiben 17% magyar, sőt magyar királyi vér is folyik. Gligor Róbert László Székelyhon.ro 2012. október 9.Új templomot szenteltek Nyárádszereda főterénVasárnap délután ünnepélyes keretek között és több mint háromórás szertartás közepette immár hivatalosan is birtokba vette új templomát a nyárádszeredai unitárius közösség. Szűknek bizonyult az új templom vasárnap, hiszen a szertartáson nemcsak a hívek, hanem más felekezetűek is megjelentek, továbbá a Nyárádszeredához és Csíkfalvához tartozó települések lelkészei, hívei és számos meghívott vendég is érkezett, így többen csak az utcáról hallgathatták az istentiszteletet. Az úrvacsorai ágendában nt. Gyerő Dávid minden megfáradt és megterhelt ifjút, felnőttet és időst az Úr megterített asztalához hívott, mert itt le lehet tenni és fel lehet venni a terhet, keresztet, itt erőt, alkalmasságot lehet nyerni azok hordozására. Elsőként a lelkészek vették magukhoz a szent jegyeket, majd kiszolgáltatták azokat a híveknek is. Van és itt van Isten! A templom az a hely, ahol az ég és a föld összeér, ahol a jóság és szeretet kiteljesedik. Az utóbbi két évtizedben sok templom épült, hogy az ember találhasson olyan helyet, ahová nem jutnak el a mindennapok sikolyai, és ahol Istent keresheti, ahol lélekben és igazságban könyöröghet teremtőjéhez. Ez most az az alkalom, amikor a templomot ünnepélyesen átadjuk egy gyülekezetnek, egy város közösségének, az Istent kereső embernek, azzal a a szándékkal, hogy aki ide betér, meg tudja tapasztalni, hogy Isten létezik, és az az ember, aki a padban ülve elcsendesedik, lelkének húrjain megpendüljön az imádság, és megérezze, hogy itt van Isten – mondta prédikációjában ft. Bálint Benczédi Ferenc püspök. Ugyanakkor köszönetet mondott, amiért a más-más településről ideköltözött emberek egy akarattal tudtak hajékot építeni Istennek: hogy vágyukat tett követte, és ki-ki tehetsége, fizikai erje vagy pénzügyi lehetősége szerint támogatta a tervet. Köszönetet mondott az állami hivatalnokoknak is, akik ezt az ügyet felkarolták, és mindenki azon dolgozott, hogy mihamarabb megnyíljon ez a templomajtó, és a kereső ember megtalálja az ő Istenét. “Legyen ez a ház az a hely, ahol nemes gondolatokkal és tiszta lélekkel jövőt építünk családunknak, gyermekeinknek, nemzetünknek” – fejezte be a nyárádszeredaiaknak szóló buzdítását a püspök. Köszöntések és köszönetek Az ünnepség keretében többször is énekelt a gyülekezeti kórus és marosvásárhelyi Cantuale énekegyüttes, felolvasták Balázsi László, a magyarországi unitárius egyház püspökének levelét, köszöntőt mondott Nagy Zsigmond köri felügyelő gondok, Hadnagy Judith mérnök, a templom tervezője, Asztalos Klára, az országos nőszövetség elnöke, Mihály Bálint, a jobbágyfalvi társegyházközség gondnoka és Tóth Sándor nyárádszeredai polgármester. Kecskés Csaba, a Marosi Egyházkör esperese szerint az utóbbi időben a városi gyülekezetek sorban kezdtek templomokat építeni, így Erdőszentgyörgy, Marosvásárhely és Szováta után most Nyárádszereda is új hajlékot tudhat magáénak. Mindezért köszönetet mondott a lelkésznek és családjának, a gyülekezetnek és Istennek a bőségért és szeretetért, majd a templom mellett a gyülekezet épülését is kérte. Catherine Cullen lelkésznő a Duxbury Unitárius Univerzalista testvérgyülekezet, míg Greteke DeVries lelkésznő a hollandiai remonstráns egyház üdvözletét hozták, emellett pedig pénzadományt a helyi nőszövetségnek. Szén Sándor, a gyülekezet előző lelkésze a templomépítés ötletének megszületéséről és kiteljesedéséről mesélt, illetve arról, hogy miért a főtéren és nem egy közeli mellékutcában kezdték el az építkezést. A gyülekezet részéről Kocsis József mondott köszönetet a püspöknek és lelkészeknek, a vendégeknek és a híveknek, kiemelve: a születésnap egy család életében fontos pillanat, de a templomépítés egy gyülekezet életében sokkal fontosabb, annál is inkább, hogy egy emberélet alatt csupán egyszer, talán kétszer adatik ilyen alkalom. A himnuszok eléneklése előtt Sándor Szilárd, a gyülekezet lelkésze mindenkinek köszönetet mondott, majd okleveleket osztott ki többek között a püspöknek, a testvérgyülekezetek képviselőinek, a pénzalapok megszerzésében közbenjáró Markó Béla, Borbély László és Szabó Árpád közméltóságoknak, a templom tervezőjének, az építő cég ügyvezetőjének, továbbá az építkezés elkezdésében nyújtott támogatásért az időközben elhunyt Adorjáni Domokos és Adorjáni Árpád családjainak. Három évtizedes álom A nyárádszeredai unitáriusok 1984-ben vásárolták meg a katolikusok volt kápolnáját, addig a szabad ég alatt vagy a református és katolikus templomban imádkoztak.1994-ben felvetődött a gondolat, hogy újjá kellene építeni a gyengülő épületet, de két év múlva már más telek után néznek, mert a meglévő szűkös. 2000-ben a helyi tanácstól területet igényelnek, amit meg is kapnak, a következő évben egy új helyszínt szemelnek ki a főtéren, és ezt is jóváhagyja az önkormányzat. 2002-ben szerződést kötnek a területre, 2003-ban elkészülnek a tervek a hívek és az amerikai testvérgyülekezet támogatásával. 2004 augusztusában leteszik az alapkövet, még ebben az évben el is készül az alapozás és a földalatti rész. 2005-ben adományokat gyűjtenek, 2006-ban elkezdik építeni a falakat, 2008-ban befedik az épületet, megépül a torony. Azóta a vakolás, meszelés, bútorzat beszerzése, fűtés, mosdók és tanácsterem kialakítása volt a feladat. Az első istentiszteletre a tavaly került sor az épületben. Amit nem tudtak a hívek önerőből fizetni, azt adományokból és pályázatokból gyűjtötték össze. A legtöbb támogatás az amerikai testvérgyülekezettől, a hazai kultuszminisztériumtól és a Maros megyei tanácstól érkezett – derült ki Csíki Zsolt gondnok beszámolójából. Gligor Róbert László Székelyhon.ro 2012. október 29.Örökségmentés – az utolsó pillanatokbanFaluképvédelmi konferenciát tartottak Nyárádszeredában a Nyárádmente Kistérségi Társulás és a Hodos-Venerque Baráti társaság által kezdeményezett épített örökségvédelmi projekt részeként. Nemcsak bemutatták a nyárádmenti és hasonló kezdeményezéseket, hanem javaslatokat is megfogalmaztak. Jövő a múltban: A hagyományos népi építészeti hagyaték felleltározása és hasznosítása a Nyárádmentén címmel indították el másfél hónapja a faluképvédelmi programot. Balássy András projektvezető szerint érdemes a fiatalokat is bevonni ezekbe a kezdeményezésekbe, ők már a tavaly megtették ezt, amikor francia, olasz és lett fiatalokkal felmérték Székelyhodos község hagyatékát. A jelen projekt ezt terjeszti ki más településekre. Ennek a vidéknek vannak értékei – véli Tóth Sándor nyárádszeredai polgármester is, aki a projektre utalva kifejtette: jó úton haladunk, és ezen kell járnunk, mert a jelenlegi építészeti divatok nagyon követendőek az ifjúság számára. A kistérség elnöke, Takács Olga szerint a rengeteg helyi projekt közül talán ez a legszebb, és sajnálja, hogy egyes községekben, mint az általa képviselt Koronka is, „már sok minden megváltozott”, így nem vehetnek részt ebben. Lokodi Edit Emőke, a megyei önkormányzat alelnöke úgy látja, ez az utolsó pillanat, amikor még megmenthetjük ennek a tájnak az értkeit, ezért arra buzdított mindenkit, hogy próbáljon meg visszatérni a hagyományos építészeti elemekhez, és ezeket a kincseket tegye ismét vidékivé, nyárádmentivé. Egyedi sajátosságokat hordozva Furu Árpád műemlékvédelmi szakmérnök, a projekt szakmai koordinátora elmondta: a Nyárádmente sajátos építészeti jegyeket hordoz, mint a telekhasználat, az épületek arányai, a gazdagon díszített tornácok, csűrök és kapuk. Azt is ismertette, mitől romlik el szinte észrevétlenül a hagyományos falukép: akár egyetlen épület más tetőszerkezete, a falak elütő, élénk színe, a kőburkolat használata teljesen tájidegen formákat hoz. Ezért az a javaslata, hogy az önkormányzatok és a szakma a hagyományos értékekben gazdag falurészeket le kellene határolja, ahol az új építkezések és régi épületek felújítása esetében bizonyos szabályozások lépnének érvénybe, amelyek helyet kellene kapjanak az általános rendezési tervekben (PUG) is. Ugyanakkor az elmúlt hetekben zajló felmérésekről is beszámolt Furu: a tavaly harminc nyárádmenti települést térképeztek fel, ebből ötöt vizsgáltak meg alaposabban ebben a projektben: Székelyhodost, Jobbágytelkét, Nyárádköszvényest, Máját és Márkodot. Van-e székelykapu a vidéken? Balassa M. Iván magyarországi néprajzkutató alaposabban szemügyre vette a vidék faragott kapuit: a Nyárádmente legrégebbi ismert kapuja a mikházi ferences kolostoré volt 1673-ból, de Köszvényesen ma is áll 1855-ből, Mikházán 1899-ből való kapu, és említésre méltó a nyárádremetei plébánia 1901-ben faragott bejárata is. Mindezeket udvarhelyszéki mesterek készítették. A két világháború között a Nyárádmentén a köszvényesi Kajcsa Jakab mester hagyott sajátos nyomokat a kapufaragásban, de tanítványa, Nagy László is. A vidéken továbbá kőből faragott kapukat is találunk, ez is a Kajcsa család „kézjegye”. Az ICOMOS magyar nemzeti bizottságának elnöke két javaslatotot is megfogalmazott: a teljeskörű felleltározást és egy kapumentési program beindítását. Hasonló kezdeményezések Nagy Ákos, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem néprajz szakos doktorandusza az elmúlt hetekben a Nyárádmente gazdasági épületeinek kérédésében tett vizsgálatát mutatta be, dr. Vajda András néprajzkutató a népi épített örökséget jellemző attitűdökről és kontextusokról értekezett a hallgatóság előtt, majd a Franciaországból érkezett Agnes Legendre és Robert Marique mutatták be a Pirenneus-hegységben zajló örökségvédelmi állami programokat. A Hargita megyei épített örökség védelméről Márton Ildikó építész számolt be, míg Ertsey Attila, a Magyar Építészkamara alelnöke a Székely Ház projektet boncolgatta. Az Énlakán folyó örökségvédelemről Albert-Homonnai Márton számolt, be, míg ennek „ikertestvérét”, a Torockó Értékvédő Programot Furu Árpád ismertette. A konferencia kerekasztalbeszélgetéssel, különböző ötletek, meglátások ismertetésével, javaslattétellel zárult. A szervezők örülnek annak, hogy jelen voltak az önkormányzati szféra és fiatalok is, nemcsak „a szakma beszélgetett önmagával”. Díjazták a fotósokat A projekt keretében a kistérségi társulás fotópályázatot is hirdetett meg a diákok számára. Erre 150 fénykép érkezett be, amelyeket egy szakmai zsűri értékelt, és közülük 56 került kiválasztásra és bemutatásra a konferencián. Ugyanakkor díjazták is a legjobb fotósokat: a nyárádszeredai ifj. Fancsali Ferencet, a koronkai Gáspár Hajnalkát és a somosdi Dávid Erikát, míg a koronkai Erdős Szabolcs különdíjat vehetett át. Vitathatatlan haszna van A backamadarasi Barabássy Somogy Örs kapuács nagyon hasznosnak tartja ezt a projektet, hiszen összegyűjtve láthatta a nyárádmenti értékeket. Szerinte már húsz évvel ezelőtt helye lett volna egy ilyen kezdeményezésnek, de még most is hasznosítani lehet az itt tanultakat. Nyárádszeredában és falvaiban kevés már a hagyományos porta, de a városháza területrendezési munkatársa, Ferenczi Zsófia úgy érzi, tanulhatott, és ezáltal buzdítani fogja az embereket, hogy minél több hagyományos elemet vigyenek bele az új épületekbe. A Kis-Küküllő menti Makfalva polgármestere szerint ez a kérdés olyan vonat, amelyre vagy most lehet felülni vagy már sosem. A vidék nem szegény a népi értékekben, bár egyre több hagyományos épület megy tönkre és oda nem illő új épül. Ezért Márton Zoltán úgy véli, sürgősen másutt is ismeretterjesztő előadásokat kell szervezni, és meg kell értetni az emberekkel, hogy az örökségvédelem és a vele járó szabályozások nem ellenük, hanem az ő érdekükben történő és hasznos dolog. A Nyárádmente Kistérségi Társulás is felismerte, hogy a globalizáció során mennyire fontos a helyi sajátosságok megőrzése, és ilyen meggondolásból indította el ezt a kísérleti projektet – mondta el portálunknak Antal Zoltán ügyvezető. A sikereken felbuzdulva ezt szeretnék kiterjeszteni az egész Nyárádmentére. A projekt során olyan szakmai anyag, útmutató is készül, amely azoknak a szakembereknek a kezébe kerül, akik a PUG-okat elkészítik. Ezeknek a szakmai szabályozásoknak. Ha a polgármesterek és a területrendezési szakemberek is felkapják a fejüket erre a kérdésre, az már konkrét eredmény. Az az ötlet is felvetődött, hogy kistérségi szinten szerződtetni kellene legalább egy műépítészt is, aki megvizsgálja és véleményezi a készülő építkezési terveket, mielőtt engedélyeket bocsátanának a ki a hivatalok. Amint megtudtuk, a kistérségi projektet anyagilag a Román Nemzeti Kulturális Alap és Franciaország romániai nagykövetsége támogatta, a megvalósításban partnerek a Transylvania Trust Alapítvány, a Maros és Hargita megyei önkormányzatok, az Országépítő Kós Károly Egyesülés, a H-Patrimoine, a Le CAUE de l'Ariege, a Hagyományos Kultúra és Művészeti Oktatás Maros megyei központja, a nyárádremetei, székelyhodosi és székelyberei polgármesteri hivatalok. Gligor Róbert László Székelyhon.ro 2013. január 9.Román tábla után magyar emlékjel ErdőszentgyörgyönEgy év alatt két emlékjelet állított Erdőszentgyörgyön a magyarság. Miután az egyik iskola falára novemberben a románok állítottak táblát, ettől néhány méterre nemrégiben a magyar oktatás tiszteletére állítottak kopjafát és emléktáblát. A polgármester nem híve a helyi nemzetiségek közötti feszültség szításának, és szerinte ezzel ellensúlyozták a kialakult helyzetet. szerinte ezzel ellensúlyozták a kialakult helyzetet. A magyarságtudatot erősíti az új emlékjel Egy évvel ezelőtt még nem létezett olyan hely a településen, ahol a magyar lakosság ünnepelhetett vagy fejet hajthatott volna. Tavaly márciusban viszont a főtéri parkban állítottak kettős emlékoszlopot és emléktáblát, míg nemrégiben az egyik iskola udvarára került oszlop és tábla. Ez utóbbi az erdőszentgyörgyi magyar oktatás 386 éves fennállásáról tanúskodik. Az épületen tavaly novemberben a románok helyeztek el egy emléktáblát, amely a magyarok nemtetszését váltotta ki, akkor egyesek ellenlépésként a magyar pedagógusok emlékjelét ígérték felállítani. Az iskola és az oktatók tiszteletére A Dózsa György utcai iskolát 1902-ben a millennium alkalmából építtette a magyar állam. A nemrégiben szervezett ünnepségen az intézmény fennállásának 110. évére emlékeztek Erdőszentgyörgyön, amelyet egy emlékoszloppal is megörökítettek, de egyúttal egy kőtömbre márványtáblát is elhelyeztek, amelyen annak a 28 felekezeti tanítónak a nevét sorolták fel, akik 1626 és 1940 között a településen oktattak. Az emlékjel megvalósítása közadományokból, önkéntes munkával és az önkormányzat támogatásával valósult meg, az oszlopot a helyi Szabó György mester faragta. Csibi Attila Zoltán polgármester szerint ennek az emlékezésnek üzenete van. Az itt tanuló magyar diákok nap mint nap találkoznak a múlttal, ezáltal tudatosul bennük, hogy milyen iskolába járnak és hová is tartoznak, míg az itt dolgozó pedagógusoknak az intézmény szellemiségét kell prioritásnak tekinteniük és ebben a szellemben kell oktatniuk. Helyére kell tenni a dolgokat Novemberben az önkormányzat jóváhagyásával Pop Victor egykori tanítónak állítottak emléktáblát a románok az épület falára. Ez a polgármester szerint sokakban negatív érzést váltott ki, a nemrégiben tartott avatóünnepséggel pedig ezt szerették volna ellensúlyozni. Amikor az RMDSZ-frakció megszavazta a román tábla engedélyezését, akkor döntött arról is, hogy egy olyan táblát is kihelyeznek, amely az itteni magyar oktatóknal is emléket állít. „Nem kell szítani a feszültségeket Erdőszentgyörgyön, van itt elég megoldásra váró feladat” – mondta el lapunknak az RMDSZ helyi szervezetének vezetését is ellátó polgármester, aki szerint a szervezet megpróbál kompromisszumos megoldásokat keresni a helyi kényes kérdésekre, de azért nem felejtik el, hogy a magyaroknak mi a fontos. Az emlékjellel kapcsolatban elmondta: ez nem válaszlépés a román táblára, de ellensúlyozni kellett azt, és az emberekben tudatosítani kell, hogy itt számos magyar oktató dolgozott, akik meghatározták Erdőszentgyörgy fejlődését és szellemiségét. Az emlékoszlop és table állítására a helyi Százfonat Egyesület, a Würtenberg Sándor Egyesület és a helyi EMI-szervezet nyújtott be kérést, és decemberben a helyi képviselő-testület egyöntetűen jóváhagyta, senki sem ellenezte. „Azt, hogy mi volt gyakorlatilag ez az épület, kik tanítottak itt, hogy hány igaz magyar tanítója volt ennek az iskolának, ez egy jó pár száz évre visszatekinthető. És akkor meglehet nézni a táblát, amit a román tanító emlékére állítottak, viszont előtte azért jó néhány magyar tanító tanított az iskolában, és erre büszkék kell, hogy legyünk” – mondotta Csibi Attila Zoltán. Gligor Róbert László Székelyhon.ro, 2013. május 12.Megszűnhet a nyárádszeredai kertészoktatásAz elmúlt időszakban beszédtéma a városban, hogy megszüntetik a nyárádszeredai kertészeti távoktatást. A főiskola honlapján szűkszavú közleményben emelik ki, hogy anyagi okok miatt idén nem indítanak új évfolyamot. A hír valódiságával és hátterével kapcsolatban dr. Jakab Sámuel dékánt, a nyárádszeredai oktatás vezetőjét kerestük meg. Arra a kérdésünkre, hogy a budapesti Corvinus Egyetem lassan felszámolja ezt az oktatási formát Erdélyben, a tagozatvezető dékán megerősítette: „sajnos, ez így van”. Ugyanis az eddigi támogató, az anyaországi Emberi Erőforrások Minisztériuma az összes határon túli tagozatnak (a kertészetiből is három működik: Nyárádszereda, Zenta, Beregszász – szerk. megj.) negyven helyre juttat támogatást az új tanévtől, és ezeket nem lehet szétosztani, ezért valószínűleg egy helyen, Zentán lesz támogatott oktatás. Ez nem azt jelenti, hogy a nyárádszeredait nem érdemes támogatni – toldotta meg a dékán –, hiszen jelenleg ezt tekintik a határon túli oktatás egyik legjobbjának. De mivel a marosvásárhelyi Sapientia EMTE-n már tíz éve folyik nappali kertészoktatás, úgy gondolták, hogy nem éri meg két főiskolát fenntartani egymástól húsz kilométerre. Az erdélyi vezetők azzal érveltek, hogy Nyárádszeredában főleg olyanok tanultak, akiknek nem volt lehetőségük nappali tagozatra járni. A budapesti válasz az volt, hogy távoktatást a vásárhelyi egyetemen is indítani lehet. De hogy ennek van-e esélye, azt Jakab Sámuel sem tudja. Ezért jelenlegi állás szerint szeptembertől nem indul új évfolyam, a jelenlegi hallgatók viszont kifutó rendszerben akadálytalanul elvégezhetik tanulmányaikat. A dékán még nem tekinti teljesen lezártnak a kérdést, mert minden az anyagi lehetőségektől függ, de elismerte: sok reményt már nem fűz hozzá. Kevés a végzős Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy évről évre kevesebben államvizsgáznak a tagozaton. Nem ritka az, hogy az első évfolyam ötven hallgatóval indul el, de négy év múlva csupán egyötöde tesz záróvizsgát – ismerte el a dékán. A távoktatás főleg az idősebb hallgatók miatt jött létre, akik igazán céltudatosan iratkoztak ide, és el is szeretnék végezni a főiskolát. Az utóbbi években azonban igen megnőtt a frissen érettségizettek száma az elsőévesek között. Legtöbbjük csak azért jött, hogy egyetemista legyen. Úgy gondolták, Nyárádszereda kis helység, nem veszik komolyan az oktatást, és amikor szembesülnek a valósággal, megfutamodnak – részletezte Jakab, aki elismerte: kár megszüntetni ezt az oktatást, de ha jobban belegondolunk, van igazságalapja. Mégis megérte Amikor 1993-ban elindult a kertészeti távoktatás Nyárádszeredában, a kezdeményezők úgy gondolták, hogy akkor is sikeres lesz, ha tíz-tizenöt személynek oklevelet biztosítanak. Ezzel szemben az itt anyanyelven oklevelet szerzett kertészmérnökök száma mára 415 körül mozog, és közöttük nagyon sok sikeres vállalkozó is van, aki sok itt végzett hallgatót foglalkoztat, és termelése európai szintű. Ha a végzősöknek csupán tíz százaléka ilyen sikeres, és ezek az emberek itthon maradtak Erdélyben, akkor is megérte – mondta meggyőződéssel a dékán, sorolva a jó példákat, sikeres egykori hallgatókat. Azt is elmondta: a Sapientia EMTE vásárhelyi kertészeti szakán oktató személyek nagy része is innen került ki, egyesek hallgatóként, mások tanárként dolgoztak előzőleg Nyárádszeredában. „Nagyon elégedett vagyok azzal, amit elértünk” – summázta Jakab Sámuel, aki egyetlen dolgot sajnál, ha mégis megszüntetik a nyárádszeredai távokatatási kart: itt egy nagyon családias, békés munkalégkör uralkodott, az eredményeket pedig mind a hazai és magyarországi oktatóknak, mind az itteni kisegítő személyzetnek köszönhetik. Gligor Róbert László szekelyhon.ro 2013. december 13.Nyárádszereda mintájára szerveznék a magyar iskolahálózatotEgy-egy térség oktatási stratégiájáról beszélni kell, meg kell azt tervezni. Mindez azért is igen időszerű, mert hamarosan be kell fejezni a következő tanévre szóló beiskolázási terveket – hangzott el azon a szakmai tanácskozáson, amelyre a Nyárádmente pedagógusait és önkormányzati vezetőit hívták meg Nyárádszeredába, de amelyre a Sóvidékről és Marosvásrhelyről is érkeztek intézményvezetők, szakemberek. Tóth Sándor polgármester büszke arra, hogy Nyárádszereda mekkora beruházásokat eszközölt az oktatási intézményeknél, de ez még mindig nem elég ahhoz, hogy elvárásaik legyenek a gyerekekkel szemben, és hogy az oktatás minőségi is legyen. A kisvárosban úgy vélik, hogy a gyerekek jövőjébe befektetett pénz és energia térül meg a leghatékonyabban. Ezért az iskolaépületek befejezése után az oktatást is megpróbálják megreformálni, amelyre a tanügyi törvény is lehetőséget ad. Nagy Eszter igazgató a Deák Farkas Általános Iskolában folyó munkáról, gondolkodásmódról, tervekről, célokról és eredményekről számolt be, kihangsúlyozva: „iskolapolitikájukat” a helyi igények és lehetőségek figyelembe vételével alakítják, de nagy hangsúlyt fektetnek a minőségi oktatásra és a tehetséggondozásra is. Üres iskolát vagy minőséget? Örvendetes dolog, hogy az utóbbi időben mindenki – még a politikusok is – a pedagógusokról, gyerekekről és az oktatásról beszélnek. Ám amire rájöttek, hogy ez az egyik legfontosabb kérdés, addig lassan elfogynak a célcsoportok – fejtette ki Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, utalva arra, hogy a megye egészében csökken a gyerekek és osztályok száma, létszám alatti osztályok működnek és nincs finanszírozás. Nagy gondok vannak ilyen téren a szórványban, Szászrégen és Dicsőszentmárton környékén, de a Nyárád és Küküllő mentén sem rózsás a helyzet. „Megoldásokat kell keresni, hogy minden faluban legalább az óvodát és az elemi iskolákat megtartsuk. A felső tagozat esetében viszont el kell dönteni, hogy az összevont osztályok működtetése a lényeg, amiből a gyerekek semmiképpen nem nyernek, vagy választjuk a minőségi oktatást és a gyerekeket iskolabuszokkal beutaztatjuk egy-egy központi iskolába. Elsősorban a gyerekek érdekeit kell figyelembe venni, hisz olyan iskolákat is működtetnek, ahol több illemhely van, mint ahány tanuló egy osztályban – részletezte a főtanfelügyelő-helyettes. A tömb magyar vidékeken nem áll fenn az asszimiláció veszélye, ezért Illés Ildikó szerint néhány erős iskolaközpontot kellene létrehozni és oda tömöríteni a gimnazistákat. Keresik a megoldást A jelenlevők nagyon hasznosnak és jó kezdeményezésnek találták a tanácskozást, és úgy gondolják, hogy több hasonlóra lenne szükség. Minden iskola és település helyzete más és más, nem lehet általánosítani, minden helyzetet egyenként kell elemezni és kezelni. Mindenki tudatában van a helyzet súlyának és fontosságának, nem lehet elhamarkodott döntéseket hozni és meg kell találni a leghelyesebb utat. Bármilyen döntés szülessen, mindenek előtt a gyermekek érdekeit kell szem előtt tartani – hangzott el. Egyelőre a kérdés nyitott maradt, a következő hetekben meg kell találni az optimális megoldást. Szembe kell nézni az átszervezéssel Brassai Zsombor, a megyei RMDSZ elnöke modellértékűnek tartja a nyárádszeredai oktatási stratégiát, és úgy érzi, hasonló elképzelés szerint kellene az egész megyében megtervezni az oktatás jövőjét. Az érintett felekkel minél szélesebb körben konzultálni kell, és azután szabad meghozni azokat a döntéseket, amelyek a stratégiát irányozni fogják. A kérdésről mindenképpen beszélni kell, mert nem derűsek a kilátások a megyében. Márcsak azért sem, mert olyan megszorító intézkedésekkel kell hamarosan szembenéznünk, amelyeknek sokkal több közük van a közgazdasághoz, mint a pedagógiához – utalt a politikus az esetlegesen várható iskolaösszevonásokra. Gligor Róbert László Székelyhon.ro 2013. december 29.Jó évet zárt a Bekecs néptáncegyüttesSzokásos gálaest keretében búcsúztatta el az idei esztendőt a nyárádszeredai Bekecs néptáncegyüttes, illetve kívánt egy boldogabb újesztendőt táncosainak, közönségének és támogatóinak. „Az anyanyelv több, mint annak írott és beszélt formája, az anyanyelvhez tartozik elválaszthatatlanul a néptánc, a népdal, a népzene, hisz ezek is mind-mind az emberi lélek, érzés- és formavilág kifejezésmódjai és eszközei. Aki ezeket nem ismeri és nem gyakorolja, egyre hézagosabb és szegényebb lesz az anyanyelve” – idézték fel néhai Szabó György Pálnak az 1997-es Gyöngykoszorú találkozón mondott szavait a színpadi köszöntőben. A hat éve működő fiatal néptáncegyüttes hiszi és vallja, hogy nem váltunk dadogókká, félnyelvűekké, anyanyelvét törve beszélőkké. Táncosai egy emberként vallják, hogy nemzeti értékeink egyik legnagyobb kincse a néptánc. Népviseletünk, népdal-, népzene- és néptánckincsünk ilyen szempontból a leggazdagabb népek közé sorol minket. Különböző tájegységek a színpadon Ezt bizonyítandó a gálaesten százharminc személy lépett színpadra, felnőtt és gyerek, oktató és tanítvány. Elsőként a kicsi csoport táncosai vonultak be az észak-mezőségi Magyarszovát táncaival, ezt követte a „morzsa” együttes, amely a Magyar Zenetudományi Intézet 1969-ben végzett nyárádmenti gyűjtése nyomán visszatanított nyárádmagyarósi néptáncot mutatta be. A kicsik csoportjának második fellépése marossárpataki verbunkot, sebes, lassú, korcsos és cigány csárdásokat hozott. Ezt követően az „aprók” az egykori Alsó-Fehér vármegyéhez tartozó Magyarlapád lassú csárdását, szegényesét, pontozóját és szökőtáncát mutatták be, majd átadták a szót a kiscsoportnak, amely mezőpaniti és mezőmadarasi táncokkal örvendeztette a művelődési ház nagytermét zsúfolásig megtöltő közönségét. Végül a „nagyok” is színre léptek, ők a Hagyatékok című új műsorukból a kalotaszegi Nádasmentére „utaztattak”, szucsági és andrásházi táncrendet mutattak be. Mindeközben Riziu Ilka Krisztina, Diós Brigitta, Aszalos Dalma és Aszalos Hilda énekeltek. Új tervek az új évben Elég jónak nevezhető a most záruló év a táncegyüttes életében – értékelte lapunknak Benő Barna vezető: közel hatvan előadásuk volt, Erdély több városában is felléptek, ötször voltak Magyarországon, rangos fesztiválokon léptek fel Budapesten a Hagyományok Házában és bronz Lánchíd-díjat szereztek a Duna Karneválon. A televíziós megjelenéseket leszámítva összesen mintegy kétszázezer ember látta őket táncolni 2013-ban. A következő időszaknak nagy tervekkel indulnak neki, az anyaországi testvérvárosokon kívül meghívásokat kaptak magyar, német, francia és lengyel színpadokra, de szeretnének bátrabban belépni a Kárpát-medencei „folklórkapun” is. A nagycsoport táncosainak egy része már szerződéses munkaviszonyba került a marosvásárhelyi Spectrum színházzal, így velük többet fognak utazni, továbbá január elején kezdik előkészíteni Tamási Áron Vitéz lélek című művének átdolgozását táncos színházi előadássá Török Viola rendezésében és Orza Călin koreográfiájával. Az egyesület jelenleg több mint hatszáz gyereket oktat tizenkilenc tánccsoporttal foglalkozva, ebből tizenöt nyárádmenti, és újabbak is csatlakoznak Koronkából. Jelentős támogatást kapnak a nyárádszeredai önkormányzattól, de ez évi költségvetésüknek csupán egytizedét jelenti, ezért folyamatosan pályáznak, hogy önfenntartóvá tegyék az egyesületet. A közeljövőben több helyen bemutatják a Hagyatékok című tánctörténeti antológiájukat, amely nagyon jó előadás, bármelyik színpadra fel mernek vele állni, csupa néptánc, azon belül is szerkesztett szabadtánc – összegzett Benő Barna együttesvezető, koreográfus, aki főleg Móréh Boglárkával és Tőkés Imolával együtt oktatta az elmúlt időszakban a sok-sok táncost. Gligor Róbert László Székelyhon.ro 2014. január 12.„Lelkünkben van az emlékezés”A marosvásárhelyi megemlékezés után a Nyárádmente felé vette útját a Don-kanyari áldozatokra emlékezők egy része, többségük gyalog tette meg a távot Székelybőig, ahol Nyárádszereda vezetői várták őket. A világháborús hősök emlékművének megkoszorúzása után Székelytompára indultak. Január 12. gyásznap – kezdte ünnepi beszédét Gáspár István tompai református lelkész, aki a szép számú helyi és gyalogló emlékező előtt azt hangsúlyozta: 71 évvel a katasztrófa után is feltehető a kérdés: mi lett volna, ha a történelmi események másként alakultak volna, ha Magyarország nem a németek, olaszok és japánok mellé sodródott volna a második világháborúban, ha a kétszázezres magyar honvédségnek nem a keleti frontra kellett volna menni, hanem a Kárpátok határait őrizte volna. Valószínűleg másként alakultak volna a határok is. De ma azokra gondolunk, akik hősök és áldozatok lettek, és akik esetleg még hazatértek. És egymás kezét fogva az ige és szeretet fegyverével kell megharcoljuk a mi Don- és Kárpát-kanyarjainkat – mondta a lelkész, mielőtt az emlékezők koszorút helyeztek volna el a háborús hősöknek a templom falán álló emléktáblájánál. Hősök, áldozatok és emlékezők A marosvásárhelyi 23. határvadász zászlóalj hagyományőrző csoportjának gyalogosaihoz Nyárádszeredában csatlakozott a magyar királyi 9. marosvásárhelyi hagyományőrző huszáerzred, a gyergyói 11. székely huszárezred, a 15. Mátyás huszárezred gernyeszegi, sárpataki és havadi csapatai, valamint az erdőszentgyörgyi 6. Württemberg-huszárok. Az unitárius templomban Sándor Szilárd lelkész köszöntötte az ünneplőket, míg Köllő Gábor nyárádremetei plébános kiemelte: a hős azért hős, mert vállalja önmagát, és felkiáltó jel minden olyan ember, aki nemzetiségét nemcsak nyelvével, hanem hőstettével mutatja ki, mi pedig ma minden háborút csak a gyermekáldással tudunk megnyerni. Benkő József hadtörténész, a határvadász csapat vezetője részletesen felidézte a Don-kanyari csata előzményeit, körülményeit és következményeit, míg Miholcsa József huszár alezredes a hagyományok és hitünk megőrzéséről szólt. Vannak a magyar történelemben Golgoták, ezek közé tartozik a Don-kanyar is, ahol mintegy kétszázezer magyar katona fele elesett, eltűnt vagy fogságba került – mondta Ábrám Zoltán, az EMKE elnöke, aki a 2003 óta tartó évenkénti megemlékezésekről is szólt, kiemelve: ezek nemcsak a múltba, hanem a jövőbe is mutatnak, felhívva a figyelmet a hazaszeretetre és a szeretetre, amelyre nagy szükség van ebben az elértéktelenedő világban. Még mindig fél az állam? Az államhatalom még mindig félni látszik az ártatlan hagyományőrző megemlékezésektől. Az ünnepség előtti napokban Csíkfalván, Nyárádgálfalván is érdeklődtek a rendőrök az esemény felől, míg Nyárádszeredában azt is szerették volna tudni, hogy hány megemlékező érkezik, és hol lesznek elszállásolva. Állítólag a megyeközponti feletteseik kérték az információkat. Ennek ellenére a nyárádszeredai megemlékezés helyszínén szombaton csak egy szolgálatos rendőr volt jelen, bár az emlékezők némelyike azt állítja, hogy Marosvásárhelyen végig figyelték ismeretlenek az ünneplést. Az ünneplés a református templomnál folytatódott, ahol Székely Endre lelkész arról beszélt, hogy a múlt és az emlékezés a lelkünkben van, mert enélkül gyökértelenné válik egy nemzet. A háborús hősök emléktáblájánál koszorúkat helyeztek el a határvadászok, a huszárok és az EMKE, majd Ábrám Zoltán emléklapokat nyújtott át a lelkészeknek, szervezőknek, elöljáróknak, de nem feledkezett meg két idős helyiről sem, akik a második világháborúban megjárták a poklok poklát: Rigmányi József 43. határvadász és Iszlai Albert egykori katonák is oklevelet kaptak. Este az emlékezők huszár- és katonadalokat énekeltek, míg Balogh József huszárkapitány bemutatta azt a kardot, amellyel állítólag Bem apó aprította Erdélyben az ellenséget. Fontos és hasznos volt Nyárádszeredának A megemlékezés vasárnap is folytatódott, a hagyományőrző katonai és huszárcsapatok a város szentannai részén gyalogoltak végig, ahol a világháborús hősök emlékművénél koszorúztak, majd az andrásfalvi városrészbe mentek át, ahol a református templomban Gecző András lelkész tartott ünnepi istentiszteletet, míg a vendégek itt is emlékeztek a doni eseményekre, majd koszorút helyeztek el a templom portikusában álló háborús emléktáblánál. Tóth Sándor polgármester, házigazda elmondta: a tavalyi emlékezés után eldöntötte, hogy idén Nyárádszereda szívesen ad helyet a rendezvénynek, és ezt fontosnak is tartja, mert sokan szerezhettek így tudomást és hasznos információkat a felidézett világháborús pillanatokról. Gligor Róbert László | Székelyhon.ro, 2014. január 29.Népfőiskola épülhet SzovátánSzinte biztosra vehető, hogy a Lakiteleki Népfőiskola terjedő hálózatának egyik új állomása Szováta lesz, miután annak egyik fő eszmei képviselője, a Magyar Országgyűlés alelnöke, Lezsák Sándor már látogatást tett a leendő helyszínen. Czakó Gabriella és Nagy Éva Vera iskolanővérek 2005 óta oktatnak gyerekeket a Felső-Nyárádmente és Sóvidék hét településén. Mivel nincs saját ingatlanjuk és folyton be kell kérezkedniük valamelyik iskolába vagy kultúrotthonba, felvetődött egy saját otthon létesítésének gondolata. A Lakiteleki Népfőiskola nagyobb hálózatot szeretne kiépíteni a Kárpát-medencében, így Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján kulturális és lelkiségi központokat hozna létre. A szovátai központú iskolanővéri szolgálat és az általa létrehozott Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar is intézményesedni szeretne, így a Kodály Zoltán nevét viselő majdani szovátai intézmény ennek a hálózatnak egyik láncszeme lehetne. Ezekben a központokban meghatározó a keresztény alap és a nemzeti kultúra. A népfőiskolákhoz mindig valamilyen szakmai oktatás is kapcsolódik. A szovátai központban a szakmaiság a zenekultúra irányában teljesedne ki, a két nővér a zenepedagógusoknak, kántoroknak, karnagyoknak segítene közeledni a Kodály-módszerhez, de a vidék egyéb intenzív szakmai képzési szükségleteire is reagálna majd. Mindenki összefogásával valósul meg A népfőiskola Szovátán a helyiek által Pap dombjának nevezett helyen épülne meg, ezt Köllő Tibor plébános felajánlásával és a Gyulafehérvári Érsekség segítségével kapták meg az alapítók. A több mint egy hektáros területet egy szovátai útja alkalmával Lezsák Sándor is meglátogatta, és megfelelőnek találta a leendő intézmény helyszíneként. A politikus örömét fejezte ki, hogy itt is megfogalmazódott a népfőiskola ötlete, amelyet felkaroltak az iskolanővérek, az egyházak, egyesületek és az önkormányzat, így olyan központ jöhet létre, amelynek van hatókörnyezete és támogatási rendszert is tudnak biztosítani melléje. „Jó ritmusérzékkel készülődik ez a népfőiskola itt Szovátán, mert együtt gondolkodik ebben a politika, egyház, közösség, és minden adott ahhoz, hogy két-három év múlva hírneve legyen a Kodály Zoltán népfőiskolának” – fejtette ki a Magyar Országgyűlés alelnöke. A pénz lesz a meghatározó tényező A népfőiskola létrehozása többnyire magyarországi pályázati támogatások révén valósul majd meg, többek között a Bethlen Gábor Alap és az Emberi Erőforrások Minisztériuma is ott van a támogatók sorában, és az egyházak is hozzájárulnak a kivitelezéséhez. Az alapítóknak Böjte Csaba atya saját kapcsolati hálózatát ajánlotta fel, amely szintén nagy segítségnek számít. Az intézmény felépítésének üteme csupán az anyagi forrásokon múlik. Megéri támogatni Péter Ferenc polgármester csupa elismerő szavakkal nyilatkozott a Kodály Zoltán Marosszéki Gyermekkórusról és az iskolanővérek munkájáról. Egyrészt mert igen magas szintre jutottak el a gyerekekkel, másrészt mert a nővérek olyan gyerekekkel foglalkoznak, akiket falusi környezetükben soha senki nem fedezett volna fel, de ők olyan közegből hozták elő ezeket a tehetségeket, ahonnan különben sosem indulhattak volna el. És lehetőséget teremtettek ezeknek a gyermekeknek, hogy megmutassák képességeiket nemcsak itthon, hanem a nagyvilágnak is. Már most sok külföldi meghívásuk van, kinyílik előttük a világ – mondta el lapunknak Péter Ferenc, aki szerint ez olyan cél, amely megéri hogy támogassák. Gligor Róbert László Székelyhon.ro, 2014. január 30.Több területen is értéket teremt a SóvidékA Sóvidék meghatározó tényezőnek tartja meg magát Szováta közművelődési életében, mint a város és környéke egyetlen kulturális folyóirata. A kiadvány évi két számmal örvendezteti az olvasókat, egyre több szerző küld anyagokat, így válogatni tudnak az igényes tartalomhoz – tudtuk meg Szolláth Hunor főszerkesztőtől. Az előző évektől eltérően az utolsó számokat nem helyi képzőművészek munkáinak fotóival illusztrálták, hanem helyi képeslapokkal vagy családi fotókkal. Ugyanis egyik projektje keretében a Sóvidék különös hangsúlyt fektet arra, hogy a vidéken ezt felgyűjtse és digitalizálja. Tavaly elkezdték a sóvidéki temetők bebarangolását, a régi sírkövek fotózását, elemzését és egy tanulmány készítését is Nemes Gyula segítségével. Bandi Dezső hagyatéka után most a nemrég elhunyt Gub Jenő szovátai tanár hagyatékát szeretnék digitalizálni, meg is szerezték a család hozzájárulását a meg nem jelent írások, egy bibliográfia és életmű kiadásához. Az ősz folyamán szervezték meg a második sóvidéki helytörténeti konferenciát. Ezen Szováta kutatásának távlatairól is tárgyaltak, amelyet a város monográfiájának újraírására hegyeztek ki. Ugyanis az 1998-ban kiadott anyagot újra kell gondolni, kiegészíteni és több kötetben kiadni. Első lépésben megkeresik a különböző szakterületek szerzőit, összeállítják a bibliográfiát, majd elindítják a munkát, amelynek irányításával Szolláthot bízták meg. Ugyancsak Szolláth Hunor nevéhez fűződik a szovátai képeslapkutatás és -gyűjtés is. A fiatalember másfél éve kezdett el ezzel foglalkozni, s nagy anyagi ráfordítás árán már kétezer képes levelezőlap van a birtokában. Ezeket hazai és magyarországi kiállításokon, antikváriumokban, aukciós házakban vagy magángyűjtőknél kutatják fel és vásárolják meg, ehhez természetesen egy harminc fős gyűjtői körrel is rendelkezik. A gyűjteményből válogatva jelent meg az ősz folyamán az Üdvözlet Szovátáról című album, amelyet tulajdonképpen sorozatnak képzelt el Szolláth, de egyelőre még csak terv szintjén állnak, mert a minőségi kiadás költségei igencsak borsosak. Gyűjteményében vannak képes levelezőlapok az első világháború előtti, a két világháború közötti időszakból, a „kis magyar világ” és a szocializmus éveiből. Nemcsak a Medve-tó képeit gyűjti, hiszen az lassan tömeglap, hanem szép számban vannak lapjai a település más részeiről: az egykori falu és a fürdőtelep épületeiről, értékeiről, közülük nem egy igen ritka darab is. A helytörténeti konferencia alkalmából megjelent negyven oldalas kiadvány csupán egy rápillantás az egykori Szováta kevésbé ismert arcára. Gligor Róbert László Székelyhon.ro 2014. február 12.Lehetőségekre van szüksége a kereső gyülekezeteknekA peregrinációnak, azaz a külföldi egyetemeken való tanulásnak hagyománya van Erdélyben. A középkortól kezdve időszakosan erdélyi lelkészek, tanítók, humanisták járták a nyugat-európai híres egyetemeket, Svájctól, Németországon keresztül Hollandiáig sok helyen megfordulva, majd egy vagy több évi tanulás után visszatértek szülőföldjükre, és nemzedékeket tanítva adták át tudásukat. Ez a gyakorlat ma is működik, jóllehet a háttérintézmények, az egyes tanulmányi programok már sokkal tudatosabban készítik elő és támogatják ezt – állítja Kovács Szabolcs nyárádszentimrei-seprődi református lelkész, aki tavaly tért haza hollandiai tanulmányútjáról. – Milyen céllal utaztak Hollandiába és mennyi időt töltöttek ott? – Lelkészként mindig kihívás elé állított a gyülekezetépítés gyakorlati munkája, az emberekkel való törődés, az élethelyzetek valós felismerésének feladata, a szakszerű segítségnyújtás, amely végső soron arra ösztönzött, hogy tovább tanuljak, képezzem magam, és a magam helyén, küldetésemben helytálljak. Így adódott, hogy a holland-magyar Fundament/Iránytű Alapítvány tanulmányi programját megpályázva egy éves lehetőséget kaptunk családostól, hogy a hollandiai Kampenben tanulhassunk. A Kampeni Református Teológia népszerű munkája ismert Európa-szerte. Főleg hollandul és angolul folyik az oktatás, ezért nem ritka, hogy külföldi vendégdiákok tanulhatnak itt. Miután a szentimrei gyülekezet presbitériuma beleegyezését adta eltávozásunkra, 2012 augusztusában családostól kiutaztunk Kampenbe. – Mi tanultak ott ez idő alatt? – Az ösztöndíj jó lehetőség volt mindnyájunk számára, és ezt igyekeztünk is kihasználni. Hollandiában első kihívásunk a nyelvtanulás volt. Ez alapfeltétele az ottani beilleszkedésnek, jóllehet sok holland jól beszéli az angolt és más idegen nyelvet is, tehát a kapcsolatteremtés könnyen, hamar lehetséges. Bennünket rögtön közösségi tagként fogadott a helyi református gyülekezet, bemutattak mint távolról érkező vendégeket, és mindvégig figyelemmel kísértek az egy év alatt. Többször meglátogattak, sokan felajánlották segítségüket és sok kérdésben eligazítottak, amely könnyebbé tette ottlétünket. Egy öntudatos, jól szervezett református közösséget ismerhettünk meg Kampenben, jóllehet ott még számos más református egyház működik. A teológiai tanulmány egy éves időtartamú mesterképzésre vonatkozott a gyülekezeti missziológia szakterületén. A jól strukturált tananyagot hét témaspecifikus modul és egy záródolgozat foglalja magába. A teológiának jól felszerelt és egyszerűen kezelhető könyvtárrendszere van, amely akár otthonról is látogatható interneten keresztül. A teológiai tanulmányokkal párhuzamosan intenzív nyelvkurzuson vettünk részt feleségemmel. Szükség volt erre, mert alapját képezte ottlétünknek és tanulmányainknak. A gyerekek, hét és nyolc évesen egy közeli iskolába lettek beírva, a legkisebbik még túl kicsi volt ahhoz, hogy oviba járjon. Ők gyorsan beilleszkedtek, barátokra tettek szert, hamarosan összejártak a közös szülinapozásra vagy játszani. Látnunk kellett, hogy a gyerekek sokkal könnyebben veszik a nyelvi akadályokat, mint mi, felnőttek. Jóleső érzéssel nyugtáztuk, hogy gyerekeink jól be tudtak illeszkedni az oktatási rendszerbe, amely sokkal inkább az egyénre szabott fejlődésre alapozott, mint a teljesítményre és versenyre. – Milyennek ismerték meg Hollandiát? – Hollandiai ottlétünk alatt megismerhettünk egy érdekes világszemléletet, láthattunk egy kultúrát, mely élni akarásról és tudásról tanúskodott. Láttuk az emberi ész és kéz vívmányait, a hatalmas védőgátakat és támfalakat, a csatornarendszereket, amelyek visszaszorították a belvizeket, láttuk a hatalmas földterületeket, amelyeken városok, műutak, gyárak létesültek csupán az elmúlt ötven év alatt. Láttuk az emberek hazafias lelkesedését, amint királyuk trónra lépését ünnepelték, láttuk felvonulásaikat, díszes viseleteiket, zenekarokat, városi forgatagot, amely elkápráztatott. Láttuk a régi korok zászlóvivő háromárbócos kereskedőhajóit és a modern technika vívmányaiként számon tartott szélturbina-erdőket. Hallottuk a gyülekezetek énekét, mely betöltött templomot, fület és szívet egyaránt. Jó volt látni a gondozott és tisztán tartott természetet, a végtelen tulipánmezőket, a régi szélmalmokat és a szabadon legelésző ménest, gulyát vagy juhnyájat. Mindezt öntudatosan, jól szervezett és kivitelezett központi vezetéssel sikerült elérni. – Milyen területen, hogyan hasznosíthatja itthon a tanultakat, a tapasztalatokat? – Egy év hamar eltelt, és már pakolhattunk is, hogy hazatérjünk. Idehaza már várt a szentimrei és seprődi gyülekezet. Örömmel jöttünk, mint akiknek küldetésünk van még hátra. Olykor elgondolkodom magamban: vajon szükségszerű-e, hogy külföldre menjen az ember, hogy meglássa az otthon megoldásra váró gondokat? Úgy tűnik, igen. Hazatértünk és sok dolgot hoztunk magunkkal. Emlékeket, baráti kapcsolatokat, jó benyomást és élményeket egy távoli kultúráról és népről. Ismereteket, nyelv- és szakismeretet, amelyet jó haszonnal tudunk idehaza a gyülekezet javára fordítani. Lelkesedést, missziói gondolatokat és válaszlehetőségeket hoztunk, amelyre hiszem, nagy szüksége van minden időben a kereső gyülekezeteknek. És nem utolsósorban hálával tértünk haza Isten iránt, hogy egy tartalmas évet tudhatunk magunk mögött, amelyre szívesen emlékezünk családunk és gyülekezetünk közösségében. Kérem Isten áldását mindazok életére, akiknek adománya és háttérmunkája e tanulmányi program létét és működését eredményezte. Hiszem, hogy hasznos és nemes célt szolgál, s kívánom Isten áldását azok életére, akik tanulmányaik rendjén ezután lépnek a peregrinusok nyomába. Gligor Róbert László | Székelyhon.ro, 2014. március 24.Répás Zsuzsanna a diktatúra Csíkfalván kísértő árnyárólNyárádmenti látogatása során Répás Zsuzsanna, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára nem hagyta szó nélkül a csíkfalvi közösséget ért sérelmet, amikor a községháza magyar feliratát kénytelenek voltak eltávolítani az épületről. Az államtitkár vasárnapi Maros megyei látogatása során elismeréssel szólt az erdélyi református egyházakról, amelyek az évszázadok során a megmaradás erős bástyái voltak, vallott céljuk volt megtartani a magyar közösségeket. „Különösen igaz ez itt a Nyárádmentén, ahol erős ellenszélben, a többségi hatalom gáncsoskodása ellenére kell kitartani és jövőt tervezni, építeni" – mondta a politikus, aki szóba hozta a csíkfalvi községházáról levétetett magyar felirat kérdését is. „A diktatúra ma már a múlté, árnya azonban ma is kísért itt Csíkfalván, ahol hatalmi fenyegetés késztetett a községháza magyar feliratának levételére. Joggal mondhatjuk, hogy a többségi hatalom türelmetlen, gyanakvóan fogad minden kezdeményezést, és ami mindnyájunknak leginkább fájó, hogy nem hagyja szabadon használni a számunkra legfontosabbakat: az anyanyelvünket, közösségi tulajdonunkat és nemzeti szimbólumainkat. A csíkfalvi községháza magyar feliratának ügye közös ügyünk, nemzeti ügy. Egyaránt fontos önöknek és nekünk, magyarországiaknak, így mindnyájunk felelőssége, hogy miként alakul sorsa" – fejtette ki Répás. A nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár az összefogás szükségességét is hangsúlyozta: „A magyar kormány képviselőjeként ígérhetem, hogy Magyarország mindenkor és mindenben az erdélyi magyarság mellett áll, törekvéseiben támogatja, legyen szó magyar feliratról, zászlóról vagy önrendelkezésről. Mert csak együtt van esélyünk, csak így van jövője nemzetünknek.” Répás Zsuzsanna vasárnap részt vett a csíkfalvi református missziói egyház gyülekezeti otthona imatermének felavatásán. Az új épület iránti igény 2006-ban fogalmazódott meg, azóta helyi forrásokból, pályázatokból, adományokból, hazai és magyarországi állami alapokból „épülgetett” az otthon. Felső szintjébe tavaly költözött be a lelkészi család, az alsó szint most vált használhatóvá, itt kapott helyet a gyülekezet imaterme is. „Most vagyunk félúton a csúcs, a cél felé, és jó visszatekinteni a megtett útra. Most erősebbek vagyunk, mint amikor elindultunk” – fogalmazott Kerekes József csíkfalvi református lelkipásztor, hozzátéve: „mindig jó angyalnak lenni”. Ünnepi felszólalásában Répás Zsuzsanna államtitkár elmondta: ha egy közösség épületet avat, annak erős üzenete van: azon a földön tervezi jövőjét, ott akar boldogulni, és megmaradni. Emlékeztetett, az elmúlt négy évben sokat épített együtt a magyarországi és erdélyi magyarság: iskolát, templomot, egyetemet és orvosi szolgálati lakást, de ami a legfontosabb, hogy közösséget épített – „minden korábban elválasztó adminisztratív határokat lebontó, közjogilag is egyesített, lélekben összeforrt nemzeti közösséget”. Gligor Róbert László 2014. április 3.A mesterség választotta őtKönyv és gyertya-díjjal tüntették ki az RMDSZ március 15-ei gáláján a csíkfalvi Kilyén Domokost. 1972-ig a jobbágyfalvi téglagyárban dolgozott, ezután édesapját, Kilyén Lajost, a község addigi polgármesterét váltotta fel. Kisebb megszakítással 2000-ig, nyugdíjba vonulásáig volt a település vezetője. Nyugdíjasként a népművészetnek él: székelykapukat farag, citerákat készít Domi bácsi, akivel ezúttal a kitüntetés kapcsán beszélgettünk. Kilyén Domokos szerint a kitüntetés az egész község érdeme– Hogyan fogadta a kitüntetés hírét? – Meglepett, nem is gondoltam rá, hogy valamikor még megemlékeznek az idősekről is. Szép gesztus a kezdeményezők részéről. – Mit jelent önnek ez a díj? – Úgy érzem, nem az én egyedüli érdemem, a községből mind a kétezer lakos megérdemelné ezt a kitüntetést a magyarság ápolásáért. A gyertyás tüntetés is azért szerveződött 1990-ben, hogy nemzeti jogainkat értelmesen, művelten követeljük. Mert ha hallgatunk, mindenki azt hiszi, hogy beleegyeztünk sorsunkba, hogy elfelejtettük magyarságunkat. – Mit üzenne ezzel a kitüntetéssel másoknak? – Nemzeti azonosságunk, magyarságunk ápolásában rendkívül nagy érdemük van az egyszerű falusi embereknek. Ha ők nem ápolnák drága anyanyelvünket, ha nem tanítanák már egészen kiskoruktól unokáikat a népdalra, nótára (...) Nem magyarkodni kell és a mellünket verni, hanem úgy tenni csendesen, ahogyan évszázadokon át őseink ápolták a kultúrát, nyelvünket. Ez példaértékű, és nagyon sajnálom, hogy az ifjúság egészen más vonalra terelődött, nem szeretik már a népdalt, a néptáncaink a színpadra szorultak fel, a báljainkat a diszkók helyettesítik. – Mióta készít hangszereket, és hová kerültek ezek? – Amikor befejeztük a nyárádszentmártoni kultúrotthon építését, 1971-ben az avatóra készítettem el az első tíz citerámat, azóta összesen harmincat készítettem. Került belőle Hunyadi László művészhez, Papp Lajos szívorvoshoz, de Kövér Lászlóhoz is. Kisgyerekkorom óta zenélek, a padláson találtam egy nagyon rozoga citerát, de fel lehetett húrolni. A háborúból maradt telefondrótok belseje acélos volt, abból készítettünk húrokat. Magamtól tanultam meg. Nagyon kíváncsi voltam a hegedűre is. Tíz évig foglalkoztam hegedűkészítéssel is, Lovász Jámbor Zoltán doktor úrral együtt az 1980-as évekig. Gyönyörű hegedűket lehetett készíteni, de hangot „gyártani” nehéz. A közepes hangzásig el lehet jutni, de azon felül már nagyon nehéz, nagy mester kell legyen, aki tovább is eljut. – És a kapufaragás? – A kapufaragás már régen foglalkoztat, a nagyapám búzaházi kapuja is szőlőindásan szépen meg volt faragva, de emlékszem üknagyapám kapujára is, amit 1859-ben készített. Ahogy ide költöztem Csíkfalvára, készíteni akartam magamnak egy székelykaput. Segítségül hívtuk Bandi Dezső tanár urat, elképzeltük a figurális megjelenítést, amit ő átdolgozott. Negyvenedik születésnapomra készült el a kapu, egy évig dolgoztam rajta. Azóta tizenhét kaput faragtam, van belőle Magyarországon: Battonyán, Cigándon, Solton, de itthon Székelybőben, Csíkfalván, Jobbágyfalván, Búzaházán, Szentmártonban, Székelykálban és Demeterfalván is. A Nyárádmentén nem voltak olyan nagy kapufaragók, mint Udvarhelyszéken, de egy-egy példány került a vidékünkre is. A motívumok nagyjából megegyezők, de nem olyan díszesek. – Ejtsünk néhány szót közigazgatási pályájáról is. – A közigazgatásba nem is akartam belemerülni. Apám huszonöt évig volt polgármester előttem. Apám előtt a lukafalvi Fazakas János volt a néptanácselnök, de kegyetlenül bánt a falubeliekkel, bántalmazta őket, pisztollyal járt az úton, esténként lövöldözött is. Azért fordultak hozzám az emberek, hogy legyen közülük való a vezető. Hát belementem, azzal a szándékkal, hogy négy évet végigviszek, amíg kerül valaki megfelelőbb. Aztán jött a következő négy év, és sok emberrel megbarátkoztam. Úgy eljöttem 1972-ben a téglagyárból, hogy 2000-ben mentem nyugdíjba a közigazgatásból. Nem én választottam ezt a mesterséget, a mesterség választott engem. Gligor Róbert László. Székelyhon.ro 2014. május 7.Havadtőn született könyv a SóvidékrőlNagyon jók a visszajelzések a gyerekek és pedagógusok részéről, sok gyereket olvasásra késztetett egy rádiós műsorvezető első könyve. Sármási-Bocskai János a marosvásárhelyi közszolgálati rádió munkatársa. Tavaly egy beszélgetés során vetették fel neki az ötletet, hogy írjon egy mesekönyvet. Ő úgy vélte, ez nem az egérkéről és a sajtról, a boszorkányról és seprűjéről kellene szóljon, hanem „valódi” mese legyen. A havadtői születésű újságíró úgy érzi, falujában is sok olyan érték van, amit jó lenne átadni a gyerekeknek, de hogy ne csak egy kisebb csoportnak szóljon a könyv, nem egy falura, hanem a Kis-Küküllő mentére koncentrált. Így kezdte el írni első meséit a 41 éves szerző, aki elsőként Parajd, Szováta és Sóvárad nevezetességeit, értékeit mutatja be. Ismeretterjesztő kalandregény A kötet műfaját maga a szerző sem tudja pontosan besorolni, ismeretterjesztő kalandregénynek nevezné, hiszen van benne földrajz, történelem, környezetvédelem, illemtan egyaránt. A mesék arról szólnak, hogy egy marosvásárhelyi kisfiú megismerkedik egy parajdival, majd a nyári vakációban ott tölt egy hetet, barátja pedig bemutatja neki a vidéket. A helyszínek és az adatok valósak, a kerettörténet és a szereplők kitaláltak. A történetekben hétköznapi dolgokról van szó, amely a falusi gyereknek mindennapi, de a egy marosvásárhelyi lurkó szemével már lehet, hogy teljesen új a horgászás, kenyérsütés, a tehénbőgés. A mesék stílusa az 1–4. osztályosokhoz alkalmazkodik, főleg őket célozza, de óvodásoknak is felolvasható és a nagyobbak is olvassák: az ismeretterjesztő részek tömörek, sok a párbeszéd, hogy ne legyen unalmas, sőt a meséket saját gyerekein is „tesztelte” a szerző. Sokkal több ismeretet lehetett volna bemutatni, kibontani, de a cél az olvasásra való sarkallás volt, és kisebb mennyiségű új információ átadása. Az első kötetben tizennyolc mese van, amelyek önmagukban is érthetők, de mégis összefüggnek. Sokan olvassák A Varázslatos Kis-Küküllő mente című kötetet egy marosszentgyörgyi kiadó vitte a piacra, már félszáz példány elkelt, folyamatosan utánnyomják, ugyanis a vártnál jóval nagyobb az érdeklődés – vallotta be a szerző. A megyeközpont és a Kis-Küküllő mente helységei mellett már Hargita megye több településén is bemutatták és bemutatják a közeljövőben. A gyerekek nagyon jól fogadták a meséket, hiszen nyelvezete hozzájuk igazodik, az új ismeretközlés pedig olvasmányos, és szinte mindenhol akad egy-egy személy, aki azonosul a szereplőkkel vagy a történetekkel, hisz a legtöbb gyerek átéli vagy megélt már ilyen helyzeteket. Gligor Róbert László Sármási-Bocskai János: Varázslatos Kis-Küküllő mente. Székelyhon.ro 2014. május 31.Hitvallás és búcsúzás NyárádszeredábanNégy osztály hetvenhét diákja ballagott el a nyárádszeredai Bocsai István elméleti középiskola falai közül pénteken: az egyik legnagyobb próbatétel elébe néznek mindannyian. Népviseletbe öltözött diákok vitték elől az iskolazászlót és a csengőt, majd hetvenhét végzős diák vonult át az iskolából a művelődési házba a szemerkélő esőben és a Gaudeamus dallamai kíséretében. Tavalyinál valamivel kevesebb, mintegy négyszáz szülő, rokon, vendég volt kíváncsi az elballagó diákokra, akik taps közepette vonultak a színpadra. A Nyárádmente huszonnyolc településéről hetvenhét diák fejezte be ezzel tanulmányait a középiskolában Nyárádselyétől Ákosfalváig, Mikházától Havadig, de voltak olyan félreeső, kicsi településekről is végzősök, mint Ehed, Vadad, Kisadorján, Mája, Torboszló. Nyárádszereda polgármestere büszke arra, hogy a városban mindent megtettek a modern tanulási feltételek megteremtése érdekében, és a tanárok tudásuk legjavát átadva második szülőként nevelték itt a gyerekeket, akik most úgy mehetnek el innen, hogy büszkék lehetnek az iskolafalakra is – fejtette ki Tóth Sándor. Sajgó Balázs plébános Ferenc pápa szavaival köszöntötte a búcsúzókat, akik az Életnek nevezett vizsga küszöbén állnak. A szív, értelem és kéz mindig legyen összhangban – bocsátotta az atya a diákokat az útra, amely széppé teszi az életet, még ha nehéz is az. Ideköt a gyökér „Elértetek egy út végére, reményeim szerint számtalan szép emlékkel, felvértezve olyan tudással és szemléletmóddal, amelynek a későbbiek során fogjátok hasznát venni” – szólt a diákokhoz Oltyán Csaba igazgató, arra biztatva őket, hogy legyen mindig önbizalmuk, ismerjék meg képességeiket, legyenek nyitottak az új dolgokra, soha ne féljenek a csalódástól. „Aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet tőlünk el egészen” – mondta az intézményvezető, aki Ady szavaival búcsúzott: „Nem kívánom senkitől, hogy csodás dolgot tegyen, / de joggal elvárom mindenkitől, / hogy mindig ember legyen.” A szülői bizottság elnöke a tanároknak mondott köszönetet, amiért a gyerekeknek gyökereket és szárnyakat adtak, vadhajtásaikat metszették, karmaikat élesítették, szeretettel oktatták, jó szóval nevelték. A végzősöket arra biztatta: legyenek híres tudósok, jó szakemberek, népszerű művészek, sikeres sportolók, de dolgozzanak becsületesen, és ne feledjék el honnan indultak „Gyökeretek ide köt, a szülőföld, Székelyföld, a Bekecsalja, Nyárád tere visszavár!” – intette az elballagókat Balogh Judit. Léggömbök szálltak fel az égre A végzősök az iskolától, a tizenegyedik osztályosok a végzősöktől búcsúztak, majd átvették a folytonosságot jelképező sulykot, amely az iskola falára kerülve annak örökségét gyarapítja. Ezután a tanárok kiemelték és díjazták az irodalom, kultúra, sport, idegen nyelvek területén kimagasló tizenkettedikeseket, majd az iskolaelső végzős diákot, Szabó Melinda Laurát, aki eredményeivel, szerénységével, szorgalmával, kitartásával az iskola példaképe lett. A Bocskai István alapítvány a kultúra, hagyományápolás terén kifejtett munkájáért díjazta a végzős Balogh Kincsőt, a Bekecs együttes néptáncosát. Az ünnepély végén a tizenkettedikesek a főtéren a magasba engedték a reménységet, tisztaságot, hűséget, bölcsességet, szeretetet, összetartozást jelképező zöld, fehér, kék és piros léggömbjeiket, majd ki mosolyogva, ki hangosan zokogva fogadta szerettei üdvözletét vagy épp tudatosult benne élete eme pillanatának súlya. Gligor Róbert László. Székelyhon.ro (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
